Minden kezdet fárasztó, de szép

Minden kezdet nehéz fárasztó, de szép

 

Avagy az első utam: Budapest

 

Először is a bemutatkozással kezdeném: Angyal Andrásnak hívnak, és 38 éves vagyok. Eddig az iskolákon kívül nem sportoltam sok mindent, de mindig szerettem a természetben bóklászni. Ezt eddig a lakhelyem közelében tettem, ami Szajolt jelenti, és a szajoli Tisza szakaszt illetve a Holt-Tiszát és környékét.

Látkép az utcasarkunkról :)

 

Hobbim a horgászat (érthető a víz közelsége miatt) és a gombászás volt eddig, és a történetem szempontjából a gombászás az érdekes. Lehet szedni errefelé sok fajta gombát, párat már ismertem, de nem elégedtem meg vele, és egy évvel ezelőtt tavaly decemberben beiratkoztam egy gomba szakellenőri tanfolyamra Budapesten. A tanfolyamról tudni kell, hogy az elméleti oktatás Pesten volt, de a gyakorlati az szerte az országban, és ez itt a lényeg.

Volt egy másik motivációm is, és pedig a testsúlyom. 130 kg voltam még idén márciusban is. Áprilisban határoztam el magam, hogy lefogyok. Először étrendet váltottam, nem ettem fehér kenyeret, és cukrot. Ezen kívül igyekeztem minél több zöldség és gyümölcsfélét fogyasztani. De csupán étrendváltással nehezen ment volna a fogyás, így elkezdtem futni, napi rendszerességgel. Kezdetben 2-3 km, később 5-6 km-es távok voltak, de a bokám nem bírta, begyulladt az achilles inam. Többen is javasolták, hogy ne futkározzak 130 kilósan, mert nem tesz jót, de valamit mozognom kellett mert már szüksége volt rá a szervezetemnek. Volt már egy Swin Csepel Traction trekking biciklim, így el kezdtem kerékpározni. Először csak a környéken: Szolnok, Törökszentmiklós, Kétpó, Martfű. A martfűi táv 28 km volt az oda-vissza 56 km. Itt már kiderült a bicó, és az én gyenge pontom, az ülés. Nosza vettem egy széles, duplarugós, zselé párnásat, plusz egy tükröt, és egy kétlábú kitámasztót. Egy túratáskát találtam édesanyám "varrodájában", így a bicaj már nagyjából fel volt szerelve, már csak az elhatározás kellett.

A véletlen adta meg a lehetőséget a kezdésnek. Történt ugyan is, hogy 2015 június 13-án szombaton elméleti oktatás volt Pesten, másnap gyakorlat Budai-hegyekben, ráadásul egy magán jellegű dolog miatt nekem már péntek este fenn kellett volna lennem. A péntekem már úgy is szabad volt, nosza foglaltam szállást péntek és szombat estére, terveztem egy útvonalat a merretekerjek.hu-n. Nem mertem belevágni, hogy itthonról tekerjek, nem tudtam bírni fogom-e, így Ceglédig vonattal mentem. Fél hétre ért a vonat a Ceglédi vasútállomásra, leszálltam és innentől kezdődött a kaland :)

Az állomásról a Külső Kátai út felé vettem az irányt, majd a vasútátjáró után (de a 4-es előtt) van egy benzinkút, ide bementem és ittam egy kávét. A kutas srác mikor látta a biciklit felpakolva megkérdezte merre megyek, mikor mondtam, hogy Pestre, csak mosolygott és mivel aznapra kánikulát jósoltak, azt mondta szerinte nem fog sikerülni, de azért jó utat kívánt és sok sikert. Elhagytam Ceglédet.

 

A Külső Kátai úton 13 km után (nem sokkal Tápiószentmárton előtt) lefordultam egy földútra, és itt jött az első kisebb probléma: nem rég eshetett. Volt ahol a gödrökben még állt a víz is, és kicsit ragadt, pár kilométer után be is rakódott a fékeknél. Egy keresztező kövesútnál ki  piszkáltam némi gallyacska  segítségével, és innentől az út is száraz volt. Gyönyörködtem a ceglédi dombokban, és onnan az Alföld látványában :)

Hosszú az út még Pestig

 

Erdovölgy (legalább is a Google maps-on így szerepel) közelében bekeveredtem egy picit, és Pánd helyett Tápióbicske felé fordultam. Egy idő után gyanús lett a dolog, hogy nem a jó irányban haladok. Ekkor bekapcsoltam a GPS-t pedig szerettem volna csak a térkép alapján eltalálni, de úgy éreztem el fogok tévedni, és a szükség törvényt bontott :) 

Pánd előtt

 

Beértem Pándra, meg akartam állni reggelizni, de egy rövid térkép ellenőrzés idejéig pihiztem csak. Szép kis falu lenne, de sok volt a nemzetiségi, és kiabálva egymással vonultak az úton, sietve odébb álltam. Némi emelkedő, majd az azt követő lejtő után begurultam Kávára. Itt megálltam a Vadász Büfénél és adtam magamnak némi koffein fröccsöt. 

Káváról nem a kövesúton mentem át Gombára, hanem a horgásztó felöl. Szép kis tó szivesen horgásznék bene egy kicsit :)

Gombai Horgásztó

 

Végre az a település következett, ami miatt erre kerültem, ami miatt ezt az útirányt választottam Pest városába, és ez nem más volt mint Gomba. Itt több helyen megálltam, kajáltam, fényképezgettem, sőt még selfie-t is csináltam a helységnévtáblánál, ez a profilképem azóta is a facebookon :) Elolvastam a templom előtt álló térképről még a község történetét is, elég érdekes.

 

Az általános iskola

A templomoknál az az érdekesség, hogy egy álltó helyemből csináltam a két képet, csak 90 fokot jobbra kellett fordulnom :)

A facebookra jó lesz :)

 Gombán kilustálkodtam magam, úgyhogy friss erővel indultam tovább.

Gombát elhagyva Úri felé tartottam, mikor gondoltam egyet és a felsőfarkasdi elágazásnál balra kanyarodva letértem az eredetileg eltervezett útról. Gondoltam pár kilométert levágok a kis zsákfalucskán keresztül. A kereszteződéstől nem messze egy gazdaságon haladtam keresztül, majd megérkeztem Magyarország egyik legcsendesebb falujába. Igaz sok helyen nem jártam még, de eddig számomra Felsőfarkasd volt a legcsendesebb. Ahogy keresztül tekertem az egy utcából álló falun, még kutyaugatást sem hallottam, csak béke és nyugalom.

A település végén buszfordulóval ért véget a kövezett út, innen megint földút következett, legalább is azt hittem földút, mert nem az, hanem HOMOK. Kezdetben szőlők, később ugar telkek, majd egy homokbányán keresztül TOLVA a biciklit egy erdősávhoz értem, ahol megint fel tudtam ülni. Sőt itt lejtett az út. Még tekernem sem kellett, úgy gurultam be Mendére, és meg sem álltam a lejtőn a kb. 3 km-re lévő vasútállomásig. Ott gyalogos aluljárón (bicajt lépcsőn cipelve) a sínek alatt át, a túloldalt bolyongva vagy 100 métert egy kis alagúton vissza megtaláltam a Gyömrőre tartó földutat. Igaz a 31-es úton sokkal egyszerűbb lett volna, de akkor még jobban féltem a nagyobb forgalomtól, így megpróbáltam azt mindenképpen kerülni, ami minél közelebb kerültem Pesthez annál nehezebb volt.

Frissen vágott széna Gyömrőnél

Gyömrőn vasútátjárón át, egy kis útkeresés után Maglódon kötöttem ki (egybe vannak épülve). Itt olyan dolog történt, amitől legjobban fél a bicajos túrázó, menet közben éreztem, hogy kopog a hátsó kerék: DEFEKT. Egy kisbolt melletti parkolóban, a tűző napon szereltem meg, egy nem is olyan túl gyors gumicserével orvosolva a bajokat. Jól összekentem magam, főleg a kezem, egy kiskocsmában mostam le magamról a szerelés látható nyomait, a sportpályához közel. Itt érdeklődtem étkezési lehetőségek után, mert már elmúlt 13 óra és még nem ebédeltem. Eredetileg úgy terveztem, hogy Mendén kajálok egy kisvendéglőben, de a hirtelen ötlettel megváltoztatott útnál (Felsőfarkasdnál) azt nem vettem figyelembe, hogy Mende másik végén fogok kikötni, visszafelé menni meg nem akartam, így az ebéd elmaradt, amit egyre korgó gyomrom jelzett. Sajnos nem tudtak érdemleges tanáccsal szolgálni, így gondoltam majd csak lesz valami vegyesbolt útközben.

Maglód után Ecser jött, amin gyorsan átgurultam, és egy kisboltot sem láttam közben. A következő település már maga a Nagy Falu volt: Budapest. 

A Zrínyi utcán haladva nem messze a Budapest tábla után jobb oldalt találtam egy kis kifőzdét, finom kajákkal, barátságos árakkal,  és barátságos kiszolgálással J. Így már csillapítván éhségemet haladtam tovább a Zrínyi úton. Egész a Csaba vezér térig mentem (mert eddig tart), innen a vasúton keresztül, végig a Naplás úton, a Naplás-tóig. 

A Naplás-tó

A tó partján kacsák sütkéreztek

Megkerestem a Szilas-patakot, és a partján épített jó minőségű biciklis úton haladtam tovább a Cinkotai kocsiszínig, ahol megálltam és lemostam a lábam a patakban, ugyan is Maglódon csak felülről mosakodtam, de a lábamra is vastagon rakódott a földutak pora. A pihenőnél sikeresen ott felejtettem a napszemüvegemet is. 

 

Itt születik a Szilas-patak

A Szilas-patak

HÉV a Cinkotai kocsiszínnél

A biciklis út

Innen pici bolyongás, pici útkeresés, és megérkeztem a rákospalotai szálláshelyemre, a Toldi-soron lévő Mini panzióba. Ennek az utcának az az érdekessége, hogy két templom is van itt, meg egy zsinagóga, egy utcában.

 

Meg megtaláltam a kávé automata után a második leghasznosabb automatát :)

Végre zuhanyzás, a naptól leégett bőrfelületek kenegetése és átöltözés után vacsi egy közeli gyroszosban, pici város nézés, majd pihi. Úgy aludtam mint a tej. Jó kis hely, itt egyébként még a nyár folyamán máskor is megszálltam.

A Vasúttörténeti Park bejárata

A Hősök teréről

Andrássy út

Na melyik a kakukktojás?

Másnap reggel korán indultam kb. 11 km bicajjal Pest belvárosába, volt bőven idő fotózgatni, az elméleti oktatás kezdetéig. Délután 3-ra végeztem, ekkor megint a szállás megkeresése volt a program. Könnyen meg is találtam, De itt a Silver Hotelben közölték, hogy a foglalásom ellenére sem tudnak biztosítani szállást a felújítási munkálatok miatt, de fáradjak át a testvér hoteljükbe, a Green Park-ba. Kárpótlásul légkondis szobát kapok a sima árába, sőt egy vacsorára is a vendégük vagyok a közeli étteremben. Nem sértődtem meg :) A Green Parkba a szoba remek volt (és hűvös). Estefelé meglátogattam az unokatesómékat Budán, és végig tekertem a Duna part budai oldalán. Erről még videó is készült: 

   Este elmentem abba a közeli étterembe, és megvacsoráztam, nagyon finom volt, és a kiszolgálás is remek. Az estém ismét igazán pihentető volt.

Másnap, vasárnap reggel megint korán keltem, és a szálloda recepcióján elfogyasztott pocsék kávé helyett valami ihatóra vágytam. De ezt már csak a Kolosy térnél kaptam meg. Innen pedig irány mindig csak felfelé. Bevallom férfiasan, hogy az út végéig, a Fenyőgyöngyéig toltam a biciklit, tekerni még meredek volt nekem, még azért 120 kg felett volt a testsúlyom. Az erdészháznál bicaj lezár, én meg elindultam gombászni a gyakorlat keretében, elsétáltam úttalan utakon az Árpád-kilátóig, gombát nem, de lélegzetelállító panorámát találtam. Egy kis megbeszélés után irány haza.

Úttalan utakon a Budai-hegyekben

Panoráma az Árpád kilátóból